Menedzsment tréning

Alapvetően a menedzsment felelőssége az árbevétel és a megtermelt nyereség alakulása!

1 napos tréning a jellegzetes hibákról !

Rendelés befogadás, árképzés, minőség, termelékenység összefüggései.

Sokszor hallani, hiába töri össze magát a menedzsment, az üzem hozzáállása vagy egyéb hibái (nem értenek hozzá, nem tőrödnek a minőséggel) miatt nincs meg a tervezett nyereség. Bár ez részben igaz, de alapvetően a saját felelősségük áthárítása, mivel az üzem irányítása, s a feltételek – legyen szó technikai vagy emberi erőforrásokról – az Ő feladatuk. A termelési folyamatok irányításának hibái erősen hatnak a nyereség alakulására. Hiba csupán a megrendelések „begyűjtésére” és a vállalt darabszámok teljesítésére koncentrálni, figyelmen kívül hagyva az egyéb eredményt befolyásoló tényezőket. A nyereséget alapvetően befolyásolják:

1, Szerződés kötéskor hogy veszik figyelembe az adott üzem erőforrásainak megfelelőségét.

Tipikus menedzsment hibák:

  • Mindent elvállalnak, hogy növeljék a megrendelés állományt, nem veszik figyelembe (vagy rosszul mérik fel) a cég reális lehetőségeit, mint géppark, technológiai lehetőségek, szakmai felkészültség.
  • A megrendelés megszerzése érdekében nem vizsgálják a „betarthatatlan” vagy csak nagyon jelentős ráfordításokat igénylő elvárásokat. Sokszor a megrendelő tulajdonában lévő kopott, elhasznált szerszámokkal (nincs már hűtés, levegőztetés, sérült szerszámzárósíkok) vállalnak hibátlan minőségű, nagyon nyomott áron való teljesítést.
  • Rosszul kalkulálják ki az árakat. Betervezik ugyan a nyereséget, sokszor magasabb értékben is, mint ami reális az iparban, de nem tudják tartani mivel gyártási selejtszázalékkal nem számolnak. Nem veszik figyelembe, hogy egyre kisebb szériákat hívnak le a megrendelők, az indulási selejt aránya így nagyon jelentősen megnő.

2, A termelés, gyártás optimalizálását hogy tudják megoldani.

Egy németországi felmérés szerint a fröccsöntő üzemek tevékenységének vizsgálatakor az alábbi eredményre jutottak.

Az ábrából egyértelműen kiderül, a legtöbb tartalékot az emberben, szakmai tudásban találtak. Vagyis hiába jók a “hardware elemek” ha “szoftware” vagyis a  technika működtetése nem megfelelő. A fröccsöntési technológia a gép-szerszám,anyag együttes használata a termékgyártás érdekében.

A szakmai ismereteket a helytelen temperálások: A forró műanyag ömledék ugyanis nem termék, az majd a hőelvonás során alakul ki, s hogy közben mennyire tudja megőrizni a formaüreg méreteit, alakját (mennyire zsugorodik, torzul) az határozza meg milyenségét.

A rosszul kialakított beömlések optimalizálásában is sok lehetőséget találtak. A szerszámtervezők egyre inkább csak gépészek s nem műanyagosok. Nem foglalkoznak azzal, hogy mialatt a műanyag a formaüreghez ér, s azt kitölti, mekkora igénybevételt (nyírást) kap, mekkora nyomáskülönbségek alakulnak ki az üregen belül.

3, Mennyi figyelmet fordítanak a selejt alakulására, azok okaira.

Műanyagtermékek fröccsöntésekor a reprodukáló képességtől (mennyire tudja a gép az összes paramétert ciklusról ciklusra megismételni),  a paraméterek pontos (be)tartásától függ alapvetően a keletkező selejt, mind a gyártás indításakor, mind a folyamatos termelés során.

O-ás tűréssel nem lehet gyártani semmit, van ingadozás az alapanyagban, annak előkészítésében, megömlesztésben, fröccsöntőgép és szerszám állapotában s a kezelő személyzet felkészültségében is. Ezek üzemenként eltérő nagyságú gyártási ingadozáshoz (méret, műszaki tartalom) vezetnek. A gyártási ingadozás az üzemtől függ, független attól hogy évekkel ezelőtt -egy nem feltétlen műanyagos- terméktervező milyen mérettűrést írt a termékrajzra. Az alábbi ábra azt szemlélteti -amit a menedzsment sokszor tamáskodva kezel- miért változó a selejt értéke. A válasz egyszerű mert ingadozik az üzem gyártási reprodukáló képessége.

A kezelő személyzet szakmai felkészültségének  nagyobb hatása van a nyereségre, mint az alkalmazott technikának, mivel tőlük függ a beállított technológia, amely alapvetően határozza meg a selejt nagyságát.

Az ábrán lévő arányokat nézve, látható, hogy az időarányos ráfordítások a termék értékének nagyjából 40%-át teszik ki, melyet azonnal kidobunk, ha egy termék selejté válik, mivel azt újra le kell gyártanunk. A termék értékének megközelítőleg 60 %-ot kitevő anyagköltséget is csak részben tudjuk megmenteni, mivel a selejtet tárolni, szállítani, darálni szükséges. A darálékot portalanítani és feldolgozás előtt ismét ki kell szárítani. Így a járulékos költségek miatt az anyagköltség 50%-a nyerhető csak vissza. A fenti logika alapján megállapítható, hogy egy selejtes termék hét jó termék nyereségét viszi el. Vagyis ha jó a termék hoz 10 Ft nyereséget, ha viszont selejt (akár ténylegesen, akár a QS túlzott szigorúsága miatt) 70 Ft a kár. A 8 termékből egy selejt (12,5%) a teljes nyereséget elviszi.